Magyarországnak a karai és rendei, a főpap és báró urak, meg a többi előkelők, elsőben is, a fenséges fejedelemnek, Ernő ausztriai főherczeg sat. urnak, az ő igen kegyelmes uroknak, legnagyobb és örökké tartó köszönetet mondanak:
1. § Hogy a midőn Ő császári szent felsége, az ő legkegyelmesebb uruk és királyuk, némely igen magas rendü okok miatt, a jelen országgyülésen meg nem jelenhetett: Ő fensége vette magának ezt a fáradtságot és közöttük megjelenvén: Ő császári felsége és a rendek között a közbenjárást a legnagyobb kegyelmességgel magára venni nem habozott és az ő igyekezetét és fáradozását a rendeknek jövőre is, ugy nyilvánosan, mint magánuton fölajánlotta.
2. § A mely kegyéért Ő fenségének, önmaguk is, köteles és méltó hűséggel, az odaadó engedelmességet, készséges jó szivvel, örömest megigérik.
