A miképen hitték és biztosan remélték, hogy Ő császári felsége önmaga a jelen országgyülésnek megtartására közibök, az ő hivei közé jön, hogy a fölötte nagy és a végletekig menő sérelmeikről és lesujtatásukról Ő felsége előtt szólhassanak és igy bajaiknak elháritására és szabadságuknak visszaállitására magától Ő felségétől erősebb reményt nyerhessenek;
1. § És hogy Ő császári felsége az ő jó akaratu igéretéhez és leginkább a nyolczvankettedik és nyolczvanharmadik évi közönséges végzésekhez képest, ezalatt a két év alatt és azután is, egész a mai napig az országnak ama szabadságait, maga az ország iránt való kegyelmességéből, valósággal és tettleg visszaállitja.
2. § Azonképen a nyolczvankettedik és nyolczvanharmadik évi végzésektől eltérni most sem akarnak; hanem azokhoz ismételten, meg ismételten ragaszkodva: kérik Ő császári felségét (minthogy Ő felsége most bizonyos okokból hozzájuk nem jöhetett), hogy a birodalmi gyülések befejeztével mennél hamarabb közönséges országgyülést hirdetni és közzétenni méltóztassék.
3. § És önmaga, az ő hivei között megjelenvén, a miképen a mostani országgyülésen Ő fensége, az ő kedvelt testvére a dolgot látszólag megkezdette, aképen a maga jóakaratu igéretét, mind most legott, mind pedig ezután egy éven belül (a mennyiben az a törvény alapján, mind a tisztelethez, mind pedig Ő felsége tekintélyéhez képest lehetséges) megvalósitani méltóztassék.
