Végezetre, minthogy nemzetes Debreczeny György, egyébként királyi altárnokmester és Ő felsége itélőszékének az esküdt birája, eme közönséges országgyülésnek a tartamán, nem tudni, hogy mitől indittatva és miféle merész vakmerőségtől és illetlenségtől vezetve, a közös szabad menedéklevelet figyelembe se véve, sem pedig azzal meg nem elégedve, hogy ezelőtt nehány nappal az országlakók közönséges országgyülésén Ő felségének a mindkét rendhez tartozó tanácsosait nyilvánosan bántalmazá és tiltott szavakkal illette és őket az emlitett fenséges főherczeghez intézett bizonyos kérvényében is többször összeesküvőknek, lázadóknak, a közös hüség és a szabad menedék megzavaróinak és megsértőinek elnevezni és ez által őket becsületükben, tisztességükben és tekintélyökben a legnagyobb mértékben megsérteni s a közjóra irányzott tanácskozást és tárgyalást megzavarni nem irtózott:
1. § Ennek okáért a karok és rendek, az egymás között tartott előleges komoly tanácskozás után, az érintett tanácsos urakat egy és ugyanazon akarattal mindazoktól a hamis és igazságtalan rágalmaktól és becstelenségektől, a melyekkel őket a megnevezett Debreczeny György ugy szóval, mint irásban vakmerő bátorsággal illette, menteknek, szabadoknak és minden tekintetben föloldozottaknak találván:
2. § Elhatározzák és a jelen czikkelyben megállapitják, hogy ezt a Debreczeny Györgyöt a jelen országgyülés tartamán, az érintett tanácsos uraknak igazságtalanul tett rágalmazásáért, valamint a szabad menlevél megsértéseért és a békesség meg a közös hüség megháboritásáért örökös hütlenséggel, tudniillik: a fejének és ennek a Magyarországnak és az ennek alája vetett részeknek a határain belől bárhol és bármelyik vármegyében található összes saját fekvőjószágainak, birtokjogainak és mindenféle ingóságainak az örökös elvesztésében marasztalják, a melyek a fiscusra háramlanak.
