Mi tehát a mi mondott hü alattvalóinknak, a főpap, báró és mágnás uraknak és nemeseknek és a mi Magyarországunk és az ennek alávetett részek többi karainak és rendeinek az előrebocsátott kérésére kegyelmesen hajolván:
1. § Az előlirt és az említett módon előnkbe terjesztett czikkelyeket összesen és egyenként, a jelen levelünkbe szóról-szóra beiktattattuk és beirattuk és azokat mindazokkal, a melyeket egyenként beléjük foglaltak (kivéve két czikkelyt: az egyiket az ausztriai borokról, a melyekről a közelebbi alsó-ausztriai gyülésen fognak tárgyalni; a másikat pedig, a turóczi prépostságra vonatkozót, a melyet mi egy collegium megalapitása és Magyarországon egy gymnázium és magyar egyházi személyeket nevelő intézetnek berendezése végett a jezsuitáknak adtunk) helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, azokhoz szives királyi jóváhagyásunkat és hasonló beleegyezésünket adtuk.
2. § És azokat és minden azokba foglaltakat királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, helyben hagytuk és megerősitettük.
3. § Igérvén kegyelmesen, hogy mi az előrebocsátott czikkelyeket minden pontjaikban, záradékaikban és czikkelyeikben, ugy mi megtartjuk, mint minden más bárminő rendü és rangu hü alattvalóinkkal is sértetlenül megtartatjuk.
4. § Sőt inkább a jelen levelünk erejével és bizonyságtétele mellett elfogadjuk, helyben és jóváhagyjuk és megerősitjük.
5. § Kelt a mi királyi várunkban, Prágában az Urnak ezerötszáznyolczvannyolczadik esztendejében januárius havának a huszonnyolczadik napján, római uralkodásunknak a tizenharmadik, a magyarországinak és a többinek a tizenhatodik, a csehországinak pedig szintén a tizenharmadik évében.
