Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből, mindenkor felséges választott római császár és Németországnak, Magyarországnak, Csehországnak, Dalmátiának, Horvátországnak, Szlavoniának stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol és Görcz grófja stb. a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetére és tudtára mindenkinek a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk s az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik az Urnak a jelen ezerötszázkilenczvenharmadik esztendejében, Szent Pál apostol fordulása napján, azaz: a közelébb mult januárius havának a huszonötödik napján, a mi Pozsony városunkban tartott közönséges országgyülésükre a mi parancsunkból egybesereglettek, a fenséges fejedelem: Mátyás, ansztriai főherczeg, a mi kedvelt testvérünk utján (a ki tudniillik a mi személyünkben ennek a közönséges országgyülésnek az élén állott) az alább irt és ugyanazon országgyülésen mindnyájuknak a megegyező akaratával, szavazatával és hasonló beleegyezésével hozott végzéseket adták és terjesztették mielőnkbe:
1. § És alázattal esedezének mielőttünk, hogy mi azokat a czikkelyeket, összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, és királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva méltóztatnánk kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni és azokat ugy magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illeti, megtartatni:
2. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalma ilyen:
