Hogy Magyarországnak karai és rendei az egynehányszor tett különböző fölterjesztéseikben sok nemü sulyos elnyomatásaikat nyilvánvalókká tenni kénytelenek voltak (a melyeknek a megszüntetése czéljából a császári szent felségnek az ő legkegyelmesebb uruknak a jelenlétét annyira óhajtották), ez nem más okokból történt, mint azokból, a melyeket ő fensége amaz iratokból eléggé megértett.
1. § A melyek, ha esetleg ő fensége előtt kevésbbé kedveseknek és időszerüeknek tüntek föl, azt ő fensége a maga igazságoss'ga és kegyelmessége érdekében magyarázza jóvá és tulajdonitsa az ő legnyomoruságosabb állapotuknak.
2. § A kikre nézve valójában sokkal kedvesebb és kivánatosabb volna az ilyen panaszolkodásoktól és siránkozásoktól inkább tartózkodni, mintsem azokat Ő felségeiknek a füleiben hangoztatni; ha a jelenvaló és fenyegető veszedelemtől való rettegés, félelem és aggodalom őket azokra a legnagyobb mértékben nem sarkalná és kényszeritené.
3. § De az fölötte nagy vigasztalásukra esett, hogy ő fensége kegyesen megigérte, hogy a császári felség az ő legkegyelmesebb uruk, a sérelmeknek megszüntetésére nézve, még a rendektől kivánt egy évi időköznél, sokkal hamarább, felszólitás nélkül is megfelelő és biztos orvosszereket fog alkalmazni.
4. § Hogy pedig ő fensége (a kit a rendek tiszteletre méltó és kiváló túszúl örömmel fogadnak el) ezeknek az óhajtott megvalósuláshoz juttatása tekintetéből, ezen kegyes és üdvösséges igéretének az előmozditására minden tehetségével magát odaadni sziveskedjék, alázattal és buzgósággal kérik.
5. § A miképen, hogy méltányosnak és épen ugy igazságosnak is tartják, hogy Ő felségének annyi sok, kegyelmes igérete után, az ő könyörgéseik, könyezéseik és siránkozásaik végre valahára meghallgatásra találjanak.
6. § Sőt a módok sem fognak Ő felsége előtt hiányozni arra nézve, hogy ezt a lesujtott és szétszaggatott országot, ha nem is a régi dicsőségébe vissza állitsa, de legalább akármi részben megvédelmezhesse és megujhódáshoz jnttathassa; csakhogy kegyelmes füleit az ő hűséges és őszinte alattvalói elől elzárni ne akarja.
7. § Mert tagadni nem akarják és nem is tagadhatják, hogy Ő császári felsége és dicső elődei, Magyarországuknak a javára és fenmaradására eddigelő ugy a sajátjukból, mint a többi országaik és tartományokéiból, oly teméntelen sok költséget, sőt kincset fordítottak, és még ma is forditanak, hogy még fölszámlálni is nehéz volna; de maguk a karok és rendek is, a kiknek ugy hajdanában, a mint most is, az életéről és vagyonáról volt és van szó: javaik és vagyonuk terhes föláldozása és a legnagyobb kiadások megtétele mellett, a saját testüket és vérüket sem kimélték soha és nem kimélik most sem; ennélfogva maguknak az ország karainak és rendeinek is, a melyeket az oly számos évek háborui és az ellenség (a mely az egész világ uralmát keresi) csapásai meggyengitettek, megtörtek és a melyek magukat a végső elveszésnek kitéve látják; a saját javukért és megmaradásukért nagyon kellett aggódniok és nyugtalankodniok.
8. § És valamiképen azt, hogy uruknak és királyuknak a közremunkálását és segitségét kérték, bünükül felróni nem lehet, azonképen azt is, hogy jövőre mit kelljen meggondolniok és tenniök, a mindenható jó isten és Ő császári felsége mellett az időkhez és a körülményekhez való alkalmazkodásra hagyják fönn.
9. § Ennek az érdekéből azt vélték jónak, hogy Ő császári felségéhez követséget meneszszenek, hoy Ő császári felsége előleges tudtával és beleegyezésével a többi keresztyén világ fejedelmeihez is követeket küldhessenek.
10. § Mivel visszaemlékeznek arra, hogy ez a dicső Ferdinánd császár idejében ezelőtt is megtörtént; ő fensége méltóztassék Ő császári felsége előtt a rendeknek ezt a szándékát jóakaratulag előmozditani.
