Nagyságos Sonneki Ungnád Dávid szabad báró urat, a haditanács prefectusát, a ki Konstantinápolyban számos éven át Ő császári felségének dicséretreméltó követe volt és ott igyekezetével és közremunkálkodásával nemcsak Ő felségének, hanem Magyarországnak, sőt az egész keresztyénségnek nem csekély hasznára vált; azután pedig tiszténél fogva a haditanácsban is, a melynek élén áll, az országlakóknak ugy nyilvánosan, mint magánuton hasznára volt és maga felől naponta ilyen reménységet nyujtva, a magyar hazának hüséges, hasznos és jó polgárául ajánlkozik:
1. § Az ország karai és rendei Ő császári felségének a jóakaratu megkeresésére, a melyhez e tárgyban az ő saját sürgető kérése is hozzájárult, őt és örököseit maguk közé fogadják és eziránt tőle az esküt a szokott módon bevették.
2. § Abban a biztos reményben élvén, hogy igéretéhez képest a magyar hazának mindenkor hüséges, hasznos és jó polgára fog lenni.
