Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből, mindenkor felséges választott római császár és Németországnak, Magyarországnak, Csehországnak, Dalmátiának, Horvátországnak, Szlavoniának stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol grófja stb. a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetére és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk s az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik az Urnak a jelen ezerötszázkilenczvenötödik esztendejében a közelébb mult januárius hava tizedik napjára a Pozsony városunkba hirdetett közönséges országgyülésükre a mi parancsunkból egybesereglettek, a fenséges fejedelem: Mátyás ausztriai főherczeg, a mi kedvelt testvérünk utján (a ki tudniillik a mi személyünkben a mondott közönséges országgyülésnek az élén állott) az alábbirt és ugyanazon az országgyülésen mindnyájunknak a közös akaratával, szavazatával és egybehangzó megegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjtesztették előnkbe:
2. § És egyszersmind a köztünk és nagyságos somlyai Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem stb. között a közelebbről megkötött békeegyességről alkotott czikkelyeket is, a melyeket mondott Magyarországunknak és az ennek alája vetett részeknek előbb emlitett karai és rendei, a mi szives megkeresésünkre általános beleegyezésükkel, engedelmesen és jóakaratulag helyeseknek és kedveseknek találtak és elfogadtak és jelen végzéseikbe beiktattattak és beillesztettek.
3. § És alázattal esedezének előttünk, hogy mind amazokat és mind emezeket a czikkelyeket, összesen és egyenkint, mindazokkal, a melyeket külön-külön azokba foglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, királyi hatalmunknál fogva, méltoztatnánk kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni és azokat ugy magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illetnek, megtartatni.
4. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalma ilyen:
