Magyarországnak karai és rendei a szentséges császári és királyi felségnek, legkegyelmesebb uruknak az előterjesztését, a melyet a fenséges Mátyás főherczeg, szintén igen kegyelmes Urunk utján, ennek az országnak a karai és rendei elibe terjesztett, alázattal megértették.
1. § És mindenekelőtt az ezen lesujtott ország iránt való kegyes és atyai gondoskodásáért a legnagyobb hálaköszönetet mondanak; és azért is, hogy az ő hiveit (kiket a korábbi háboruk viszontagságai még meghagytak) az ősi dicsőségre figyelmezteti és csüggedő lelküket fölemelni törekszik.
2. § És hogy mennyire szükséges lett volna, hogy Ő császári és királyi felsége annyi évnek a leforgása után, végre valahára már önmaga is az országnak veszedelmei és bajai között segitségére siessen és atyai személyes jelenlétével az ő hiveinek megfélemlett lelkét ujból megnyugtassa és fölemelje, azt nincs miért hosszasan fejtegetniök, mert a körülmények maguktól beszélnek és azt Ő felsége a legjobban tudja.
