1595. évi XXV. törvénycikk

a hadcsapatok tartásáról; a kapitányok hatalmáról és az igazságszolgáltatásról

Továbbá megállapitották, hogy ezeket a vármegyei hadakat a magyar fő és vezénylő kapitány urak a véghelyekre szét ne hányják, hanem leginkább a tábori szükségletekre alkalmazzák, a hol minden hadi terhet elviselni tartoznak.

1. § A vármegyei kapitányok pedig ezektől a fő és vezérlő kapitányoktól függjenek, a kiket ezek a fő és vezérlő kapitány urak is tiszteletben tartsanak; ez egyszersmind (hivataluknál fogva) Ő felségének a hiveit a katonák erőszakosságaitól és féktelenségeitől mindenkor komolyan oltalmazni és védelmezni tartozzanak.

2. § Hogy ez annál könnyebben történhessék, a táborba három igazságtevő kapitányt kell kirendelni, tudniillik egy németet, egy magyart és egy olaszt, a kiknek mindenike, a saját őrségétől környezve és ki-ki saját katonái kihágásainak és rendetlenkedéseinek a megelőzésére és megfékezésére törekedve, egymás között kölcsönös érintkezést tartsanak fönn és a vezér utasitásához, vagy a katonai rendtartáshoz képest, mindenik a maga nemzetéhez tartozó embereket féken tartsa.

3. § Hogy ha pedig ezek közül az igazságtevő kapitányok közül valamelyik igazságot szolgáltatni és az ilyen tetteseket kellő módon megbüntetni nem akarná vagy elmulasztaná, azt az ő főkapitánya megbüntesse és tisztétől megfoszsza.