Végezetre: mivel Ő császári és királyi felsége kegyelmesen az látta jónak, hogy Ő felsége bizonyos tanácsosai utján, a nagyságos erdélyi fejedelem urral, bizonyos feltételek alatt béke-egyességre lépjen, a melyről Ő felsége és az erdélyi fejedelem között némely bizonyos czikkelyeket szerkesztettek; és mivel Ő felsége azt kivánja, hogy az ország karai és rendei ezekhez a czikkelyekhez a beleegyezésüket adni sziveskedjenek:
1. § Ennek okáért az ország hü karai és rendei, azokat a czikkelyeket engedelmesen elfogadják és azokat a jelen végzéseikbe beiktatják, helyeslik és kedvesen fogadják.
2. § De a karok és rendek megkivánják, hogy ha lennének közülök olyanok, a kiket az Ő felsége vagy elődei iránt tanusitott hüség okán, valamely hütlenséggel megbélyegeztek volna, azokat a régi becsületükbe visszahelyezzék.
3. § És ugyan ennek kell történnie és ugyanezt kell érteniök azokra az erdélyi urakra nézve is, ha részükről is valakit a fejedelemhez való ragaszkodása miatt, esetleg Ő felsége bélyegeztetett meg hütlenséggel.
4. § Továbbá, hogy mind a fekvő jószágokra és birtokjogokra nézve, mind pedig egyéb bármely okból; ugy az erdélyi urak ő náluk, mint ők maguk is Erdélyben pereket folytathassanak és a peres feleknek mind a két részről jogot és igazságot szolgáltatni tartozzanak.
5. § Végül, hogy az erdélyi urak, Szabolcs, Ugocsa és Szatmár vármegyéket ne zaklassák, hanem mindezek a vármegyék Ő felsége alatt maradjanak, a miképen eddig is alatta állottak, eltekintve attól, hogy néhány atyjukfiai néha ott zaklatva voltak.
A békeegyesség czikkelyei és feltételei, a melyeket Magyarország és Csehország szentséges császári és királyi felsége és Erdély nagyságos fejedelem ura: Somlyai Báthori Zsigmond egymás között; főtisztelendő Kutassy János győri püspök és Magyarország cancellára és Szuhay István, váczi püspök, nemkülönben tekintetes és nagyságos Erdődy Tamás monoszkoi örökös gróf és Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánja; Erdődi Pálffy Miklós, Pozsony vármegyének az ispánja és a pozsonyi várnak kapitánya, valamint királyi főkamarás mester, meg Magyarország Dunáninneni részeinek a főkapitánya; Ghimesi Forgách Simon királyi főpohárnokmester és Kaszaházi Joó János királyi személynök; mint a szentséges császári és királyi felség arra kirendelt tanácsosai közbenjöttével; egyfelől:
1. § Továbbá: tekintetes és nagyságos kismarjai Bochkay lstván, váradi kapitány és Biharvármegye ispánja, tanácsos és követ; nemkülönben nemes és nemzetes keresztszegi Csáky György; Süvegh János Szeben városnak a király birája és Karili Alfons doktor, mint a nagyságos erdélyi fejedelem részéről teljes és megfelelő fölhatalmazással kiküldöttek; másfelől:
2. § A főtisztelendő és méltóságos uraknak: Specian Cćsár apostoli követnek és crémonai püspöknek és a fenséges spanyol katholikus király követének, szent Kelemeni Vilmosnak és Trautson Sixtus Pálnak, sprechensteini és schrovensteini és falkensteini szabad bárónak, Tyrol kerület örökös marschalljának és Ő császári és királyi felsége kamarásának, titkos tanácsosának és a császári udvar marschalljának, a jelenlétében és közvetitésével kötöttek meg és hoztak létre.
3. § Prágában az Urnak ezerötszázkilenczvenötödik esztendejében, januárius huszonnyolczadik napján.
A szentséges császári és királyi felség a maga és Magyarország rendeinek nevében igérje meg, hogy az ellenséggel szemben megkezdett háborut tovább folytatja.
1. § Hogy ha pedig valamikor a dolog egyezkedésre és békekötésre kerülne, mind a két félnek előleges tudta és a föltételeknek egymással közlése nélkül, az ellenséggel szövetséget vagy egyességet ne kössön.
2. § Az egyezkedésbe pedig ugy Erdélyt, mint az ennek alája vetett tartományokat is belefoglalják; ugyszintén a két Oláhországot is, tudniillik: Moldovát és Havasalföldet, a melyek a törökkel való szövetkezéssel fölhagytak.
3. § Viszont Erdély nagyságos fejedelme is, ugy a maga, mint az erdélyi rendek és alávetett népeinek nevében tegyen igéretet Ő felségének, hogy a törökök ellenében a háborut ő is tovább fogja folytatni és az ellenséggel Ő felségének és az ő Magyarországának az előleges tudta, beleegyezése és helybenhagyása nélkül semmi szövetség iránt tárgyalni vagy olyant kötni nem fog, a minek erősségére esküt fog tenni.
Hogy Erdélynek a joghatósága a maga épségében és teljességében, minden jövedelemmel, joggal és régi gyakorlatával együtt, beleértve az összes magyarországi részeket és azokat a véghelyeket is, a melyek eddig a fejedelem birtokában voltak, somlyai Báthory Zsigmond fejedelem urnak és az ő ágyékából egyenes ágon leszármazó finemü örököseinek, az elsőszülöttség jogán továbbra is a kezében maradjon, oly módon a miképen ez a fejedelem elődeinek, tudniillik: János, Báthori István és Kristóf idejében volt, hogy abban ugy alsó, mint felső fokon, mindenkor feltétlen és teljes uralma s szabad joghatósága legyen.
1. § De ugy, hogy Ő császári és királyi felségét és az ő törvényes utódait, Magyarország királyait, ő és az ő utódai törvényes királyokul elismerjék és elismerésükre és hüségükre, mindenkor esküt tegyenek, mindazonáltal a hübéri jog sérelme nélkül.
2. § És ezt az örökösök az uralkodás változása alkalmával vagyis akkor tegyék, a mikor a tartományt birtokukba veszik; a jelenlegi fejedelem pedig most tegye.
3. § Azután, hogy Erdély (mint valóságos és elválaszthatatlan rész) a hozzákapcsolt tartományokkal együtt, az esetre, ha a fejedelem fiuörökösök nélkül halna el, vagy ha ilyenek maradnának is, de azoknak törvényes egyenes ágban magvuk szakadna; ne másnak, hanem minden ellenvetés nélkül Ő felségének és Magyarország királyainak, mint az ő utódainak, birodalmába és hatalma alá kell, hogy essék. És erre nézve a fejedelem maga, valamint az ő rendei és országának összes karai is hüségi esküvel kötelezzék magukat.
4. § A mostani fejedelem fiuági örököseinek a hiányában pedig, Erdély a jelen czikkelyek értelmében Magyarország koronájára háramolván: ugy a mostani császár és királyi felség, mint az utódai, kötelesek legyenek Erdélynek a helyhatósági törvényeit, kiváltságait és bevett szokásait sértetlenül megtartani és minden részben változatlanul hagyni.
5. § Továbbá az összes adományokat és ideiglenes átruházásokat mindenkorra, mint helyeseket és kedveseket elfogadni.
6. § E mellett Magyarország királyának kötelességében fog állani, hogy attól az időtől fogva, a mint Erdély a koronára háramlik, ezeknek a tartományoknak a részére, az erdélyi rendek közül, tetszéséhez képest, egy kormányzót vagy vajdát tegyen.
7. § És minthogy maga az erdélyi fejedelem isten jóvoltából azt reméli, hogy nemcsak fiakat, hanem leányokat is fog nemzeni; ennek okáért fiuörökös hiányában (a mondottak szerint) Ő felsége gondoskodni fog arról, hogy mindenik leánya, az asszonyi ruhanemüeken és a drágaságokon kivül, százezer rénusi forint jegyajándékot kapjon.
8. § Továbbá Ő császári és királyi felségének az utóda, az eskütétel alkalmával, a melyet Magyarországnak fog tenni, ugyanabban az esküben Erdélyt is, részlegesen és különösen felemlitse.
9. § Nagy-Bánya város pedig az erdélyi fejedelem birtokában fog maradni, ugy a mikép azt Ő felsége a néhai fenséges Báthori István lengyel királynak adományozta volt.
A szentséges császári és királyi felség, Erdély fejedelmét szabad fejedelmül elismerendi és neki az „illustrissimus” czimet és megszólitást engedélyezve, őt a maga hatalmánál fogva (a hogy szokás) megerősiti, a mire nézve külön diplomát ad ki.
Hogy Ő császári szent felsége, a nagyságos fejedelem számára, a nemes ausztriai vérből, elsőbben is, feleségről gondoskodjék; a mire nézve, a néhai fenséges Károly főherczeg, kedvelt nagybátyja özvegyénél és a fenséges Ferdinánd főherczeg és bajor herczegnél, a kik Ő szent felségével együttesen, az emlitett néhai fenséges Károly főherczeg leányainak a gondnokai mindent meg fog tenni, hogy azon leányoknak valamelyikét feleségül adják.
Hogy Ő felsége vállalja magára a gondoskodást arról, hogy a nagyságos fejedelmet a spanyolok fenséges katholikus királya, az aranygyapjas renddel fölékesitse.
Hogy pedig a nagyságos fejedelem a közös ellenséggel annál gyorsabban és biztosabban szembe szállhasson, Ő császári és királyi szent felsége a fejedelmet (a körülményeknek és a sorsnak bárminő változása között), meg Erdélyországot és az ennek alája vetett tartományokat, soha elhagyni nem fogja.
1. § És bizonyos segédcsapatoknak a leküldése által már a jelen alkalommal is, segiteni fogja; de ha ezután nagyobb szüksége merül föl, a kassai generális vagy mások utján nagyobb segédcsapatokkal is el fogja látni.
2. § Minthogy pedig Ő felsége ugy határozta, hogy katonai csapatokkal és minden szükséges hadikészlettel, ugy mint: vetőgépekkel, golyókkal, lőporral és egyéb hadiszerekkel fogja segiteni; pénzzel nem segitheti, a miről eddigelé semmi szó sem volt.
3. § És ez a segitséggel való ellátás innen is tulról is kölcsönös és viszonos legyen ahhoz képest, a mint a szükség egyik vagy másik részről kivánja, hogy a hol nagyobb a szükség, oda nagyobb segitséget forditsanak.
Hogy Ő szent felsége, a mennyire tőle függ, örömmel fog annak idején, afelől is gondoskodni, hogy a nagyságos fejedelmet és az alája rendelt tartományokat, a római szent birodalom is gyámolitása és védelmezése alá vegye.
1. § És magát a fejedelmet és ennek az utódait a birodalmi rendek között már most, azonnal (de minden szavazás és gyülés nélkül) birodalmi fejedelmekké tegye.
A mely várakat, mezővárosokat, szabad városokat és egyéb helyeket, közös erővel, akkor foglalnak el, vagy szereznek vissza, a mikor Ő szent felsége a magá rendes hadseregét és hadi készleteit kiküldi, azok mindenkor az Ő szent felsége javára esnek. A melyeket pedig az ellenségtől, a nagyságos erdélyi fejedelem, a saját fegyvereivel és alattvalóinak vérével, igyekezetével és egyéb szorgalmatoskodásával veszen el, azok a nagyságos erdélyi fejedelem javára esnek, de csupán hübéri jogon, a melyet Ő szent felségétől ezutánra, ugy a nagyságos fejedelem mint ennek az örökösei is elfogadni tartoznak.
1. § Végre a nagyságos fejedelem, hajdanában a magyar korona tulajdonához tartozott, de a törökök által elfoglalt fekvő jószágokból szerezne valamit vissza, azt hagyja azonnal Ő szent felségének; a melyért kiegyenlitésül egyszersmind ő is, magának a fejedelemnek más fekvő jószágokat adjon.
Ő szent felsége megigéri a nagyságos fejedelemnek, hogy azokat a helyeket, a melyeket a keresztyénség ügyében megerősitendőknek és helyőrséggel ellátandóknak itélnek, segédcsapatokkal szivességből bőségesen el fogja látni.
1. § Amiképen, hogy a nagyságos fejedelem is viszont megigéri, hogy minden tehetségét és erejét, a császári szent felség iránt való engedelmességből és a keresztyénségnek a javáért, arra fogja forditani, hogy azokat a helyeket komolyan megerősitse és megvédelmezze.
Minthogy a háboruknak a kimenetele kétséges és hirtelenében sok véletlen dolog történhetik, ha esetleg ő magasságára avagy utódaira nézve annak szükségessége állana be (a mely végzetet a kegyes isteni gondviselés eltávoztasson), hogy erejéből kimerülten tartományát tovább védelmezni nem tudná, hanem az ellenségtől legyőzve azt elhagyni volna kénytelen:
1. § Ebben a végső esetben, a császári és királyi szent felség, a maga és az utódai nevében, egy hónap leforgása alatt, a többi tartományaiban egy bizonyos jövedelmet fog megjelölni (közölvén a dolgot azokkal, a kiket az e fölött való tanácskozás megillet) a hol és a melylyel életét méltóságához képest tisztességesen fenntarthassa.
2. § Hasonlóképen: Ő szent felsége azokra az előkelőkre is, a kik a keresztyénség érdekében, életüket és vagyonukat a nagyságos fejedelem sorsával egybekapcsolva, koczkára tették, jóakaratulag tekintettel fog lenni, hogy (ha velük valami szerencsétlenség történnék) az ő országaiban kész menhelyre és valami segélyezésre szert tegyenek.
Mindezeket a feltételeket és czikkelyeket, ünnepélyes oklevéllel és esküvel, maga a fejedelem és Erdélynek a rendei az egyik fél részéről és ő szentsége Magyarország karaival és rendeivel együtt, császári és királyi igaz hitével és szavával, sajátkezü aláirásával és pecsétjének reáfüggesztésével a másik fél részéről megerősitik.
Végezetre: minthogy a háborunak igen nagy szüksége, a fennebb kifejtett föltételeknek és czikkelyeknek mindkét fél részéről a mielőbbi végbefejezését és mind két fél részéről való megtartását sürgeti:
1. § Ő felségének az az akarata, hogy ez már most aképpen történjék, hogy ha a házasság végbe nem menne (a melyre a nagyságos fejedelemnek biztos reményt nyujtottak), akkor kötelezve az egyik fél se maradjon, hanem ugy az egyik, mint a másik szabaddá legyen.
