Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges megválasztott római császár és Németországnak, Magyarországnak, Csehországnak, Dalmátiának, Horvátországnak, Szlavoniának stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Styria, Karinthia, Krajna és Würtemberg herczege, Morvaország őrgrófja, Tyrol és Görcz grófja stb., a jelen levelünk rendében adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk s az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik az Urnak ezerötszázkilenczvenhatodik esztendejében, a közelébb mult januárius hó tizenötödik napján Pozsony városunkban tartott közönséges országgyülésükre a mi parancsolatunkból egybesereglettek, a fenséges fejedelem, Mátyás, ausztriai főherczeg stb. a mi kedvelt testvérünk utján (a ki tudniillik a mondott országgyülésnek a mi nevünkben az élén állott) az alábbirt és ugyanazon az országgyülésen mindnyájuknak a közös akaratával, szavazatával és közös megegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjesztették mielőnkbe.
2. § És alázattal esedezének előttünk, hogy mindazokat a czikkelyeket, összesen és egyenként, mindazokról, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, királyi hatalmunknál fogva méltóztatnánk kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni és azokat ugy magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illetnek, megtartatni.
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
