1596. évi I. törvénycikk

előszó, a melyben az ország rendei alázattal esedeznek az Ő császári felsége segedelmeért és az irántuk való jóságos atyai indulatáért és gondoskodásáért Ő császári felségének köszönetet mondanak

A hüséges karok és rendek Ő császári és királyi felségének az előterjesztéseit, annál figyelmesebb odaadással tették megfontolásuk tárgyává, mentől bizonyosabban megértették azokból, hogy Ő császári felsége némely hirnököktől és bejelentésekből, bizonyosan tudja, hogy a törökök fejedelme arra szánta magát, hogy ez ellen a lesujtott Magyarország ellen sokkal hatalmasabb hadsereget vezessen, mint eddig valaha tette; a melynek nagyrésze már harczra készen áll.

1. § Minthogy tudják róla, hogy a háborut megszámlálhatatlan hadseregekkel és hadikészletekkel szokta viselni; ugyannyira, hogy az ezen ország megmaradt részeire nézve, nemcsak nehéz, de éppen lehetetlen az, hogy az ő haderejének ellentálljanak; a karok és rendek gyöngeségüknek tudatában, Ő császári felségét, mint az ő legkegyelmesebb urukat és atyjukat alázattal kérik és esedeznek ő előtte, hogy a miképen eddig, és főként a közelebbi három évben, oly kegyesen és valóban atyailag segitségükre állott, ugy most is ezeket számbavéve, minden igyekezetével keresztül vinni sziveskedjék azt, hogy az ő hü magyarjait a fenyegető veszedelemtől és csapástól (a mennyire a mindenható jó Isten segedelmével lehetséges) tehetségéhez képest megvédelmezni és a legkegyetlenebb ellenséget visszanyomni lehessen.

2. § Nehogy felőlük Ő felsége többi tartományai, a melyek a szomszédban feküsznek; és utánuk következve az összes keresztyénség valami nagy és helyrehozhatatlan hátrányt szenvedjenek.

3. § Nem is kételkednek a fölött, hogy azt Ő császári felsége mindenképen meg fogja tenni (a többi királyokat és fejedelmeket is segitségül hiván, és magánál a római szent birodalomnál is segitségért esedezvén) ugy, a hogy a békének a hitetlen ellenség részéről történt megszegése után is különös gondossággal és igyekezettel segitségükre állott és ez iránt a lesujtott ország iránt valóban atyai jóságot tanusitott.

4. § Ezért a mint illik, különös és örökkétartó hálaköszönetet mondanak és kérik a mindenható jó Istent, hogy Ő császári felségét sokáig tartsa meg és adjon erőt neki, a melylyel magát és az övéit a hitetlen és vad ellenség dühétől megoltalmazhassa és megmenthesse.