A zsoldos katonák féktelensége, vagyis inkább istentelensége miatt, a karoknak és rendeknek Ő felsége elibe terjesztett panaszára:
1. § Melyben arról panaszkodnak, hogy ennek a háborunak a kezdete óta és főképen a korábbi évben, nemcsak a szegény népen, hanem a többi bárminő rangu embereken is, oly kegyetlenkedéssel és ellenségesen garázdálkodtak, hogy ha valaki az ő gonoszságaikat, rablásaikat, gyilkosságaikat, gyujtogatásaikat és szentségtöréseiket mind elősorolni akarná, napja és szava sem lenne hozzá; és a melyek csaknem mind, a néhai fenséges Károly fejedelem és Mansfeld gróf (a ki a katonákat kötelesség alatt tartotta) halála után merültek föl; ezeknek a bajoknak az orvoslását akképen gondolják:
2. § Hogyha Ő felsége (a karoknak és rendeknek tett kegyes igéretéhez képest) serényen gondoskodik arról, hogy a rablások megszüntetésére és a katonák garázdálkodásainak a megfékezésére, valamint a bajok elháritására czélzó más orvosszerek alkalmazására nézve is, ezutánra semmi kivánni való fönn ne maradjon.
