1596. évi IV. törvénycikk

az ország karai és rendei nem azért panaszolnak, mintha adózni nem akarnának, hanem azért, hogy miután tehetségeikben meggyengültek, külföldi hadseregről is (a mint eddig) kegyelmesen gondoskodni méltóztassék

És ámbár a karoknak és rendeknek a közös panaszai sulyosak és türhetetlenek (és annál nehezebben elhordozhatók, minthogy a bajokat és károkat azoktól kell szenvedniök, a kiket a császári felség igen nagy költséggel az ő országa védelmére fogadott föl), mindazonáltal ezt nem azért hozzák föl, mintha az országlakók az annyira sürgős és oly égetően szükséges adózás, segélynyujtás alól magukat kivonni akarnák (mert a mi erejükből és tehetségükből telik, azt megteszik), hanem azért, hogy - miután ugy a köz-, mint a magán vagyonuk kimerült, - Ő császári és királyi felsége a mikép eddig, ugy most is, egyebünnen segédcsapatokat és sereget szervezzen és a legkegyetlenebb ellenséggel szembe szálljon és a keresztyénség ügyét megoltalmazni és megvédelmezni igyekezzék.