1596. évi V. törvénycikk

erre az évre, két határidőben való fölszedés mellett kilencz forint segélyt megajánlanak; egy forintot a véghelyek megerősitésére; a többi nyolcz forintot magyar gyalogosok fölfogadására. Egyuttal a hadiszemlének és a pénz-kiadás, meg bevétel számadásának a módját és a kapuk ujból számbavételét elhatározzák

Minthogy pedig jól tudják, hogy a háborunak és minden dolgoknak a pénz a veleje és megvalósitója, még ezen szorultságukban és szegénységükben is, a végső veszélyben forgó hazát és magukat elhagyni nem akarván:

1. § Ő császári felségének a jelen évre, ugy a részleges mint az általános fölkelés beleértése mellett megajánlanak minden kapu után (a melyeket tudniillik ugy a maguk mint az Ő felsége, valamint az egyháziak és világiak fekvő jószágaiban is ujból kell összeszámlálni) egyenkint kilencz magyar forintot, a melyet két határidőben, a magyar kamarába fognak beszolgáltatni.

2. § Ő fenségének a kivánságához képest elsőbben Szent György napkor; másodszor Keresztelő Szent János napján, annak a kikötésnek a hozzáadásával, hogy minden kapunak egy forintja a végvárak megerősitésére, a többi nyolcz forintja pedig magyar gyalogosok fölfogadására essék.

3. § És ezt a pénzt máshová ne, hanem csakis a magyar gyalogkatonák felfogadására forditsák.

4. § A mely gyalogosoknak a szemléje, a pénz-kiadással, valamint a számadástétel módjával együtt, akképen történjék, a miképen azt Ő felsége a maga előterjesztésében kivánja; hogy tudniillik: a katonáknak mind a szemléjénél, a melyet Ő felsége esküdt tisztviselői végeznek; mind pedig azoknak a kifizetésénél, a rendek részéről külön embereket alkalmazzanak, a kik a közelebbi országgyülésen jelentést tegyenek; és a kapuknak is uj összeirása történjék.

5. § A mi, hogy annál biztosabb módon mehessen végbe, Ő császári felsége, vagy a kamara, megbizható és szorgalmatos adókivetőket állitson be; és hogy az uj összeirás minden csalás nélkül essék meg, az adókivető mellé, minden vármegyében, egy esküdt nemest adjanak; a kik tisztüknél fogva mind a ketten, az eddig követett szokáshoz képest, mindenik falusbirónak az esküjével megelégedvén: az összeirást teljesitsék.

6. § De a szegény jobbágyokat, ajándékokkal, avagy a czédulákért pénz szedésével és semmiféle módon ne adóztassák, a kapuk számát csalás nélkül, lelkiismeretesen összeirják és senkinek a fekvőjószágát csalási szándékból más szinben föl ne tüntessék, vagy el ne titkolják.

7. § A kapuknak eme számbavételénél, ebben az évben az esküdt nemesek és ugy az alispánok, szolgabirók és jegyzők is, ingyen szolgáljanak.