Azokra nézve, a kik nagyobb haszon és zsold reményében, idegen uraknak és tartományoknak a szolgálatába állanak, a karok és rendek, az Ő császári felsége kivánságához képest az előző év decretumaihoz ragaszkodnak.
1. § Tudniillik, hogy ebben az évben a magyarok, horvátok és szlavonok közül senki az idegen urak és tartományok zsoldjába és szolgálatába ne álljon (kivéve a pápát, a ki zsoldjába a fennebb mondottak szerint magyar katonát is fogadhat) és a vasasok, meg a vértesek és kozákok közé magát ne irassa.
2. § Sőt még azok is, a kik most közöttük vannak, onnan azonnal kilépjenek és a magyar katonasághoz visszatérjenek.
3. § A ki ennek ellenére cselekszik, annak a fekvőjószágát, ha fekvőjószága van, Ő császári felsége, avagy a főtisztelendő helytartó ur (a kinek hatalma csorbittatlan hagyásáért, az országlakók Ő felsége előtt esedeznek) más jól érdemesülteknek adományozza.
4. § Máskülönben sziveskedjék Ő császári felsége a fővezér utján a főkapitányoknak segitségükre lenni, hogy az illetőt, a kinek fejét kell venni, ezeknek a főkapitányoknak a kezére adják.
