Egyebekben, Ő császári felségének az a kegyelmes kivánsága, hogy a háhoru szerencsés folytatására kiváltképen szükséges volna, hogy a gabonaterményeknek és takarmányféléknek a bizonyos árát megszabnák.
1. § Minthogy e mellett azok, a kik a messzi tartományokból és a római szent birodalomból ennek a Magyarországnak a megszabaditására jönnek, a magyar név gyalázásával különbféle panaszokat hallatnak, a gabonatermékek árának igazságtalan és türhetetlen fölemelése miatt; a mi onnan származik, hogy némely országlakók magánhaszonlesésből, a lakosok szükségletén felül maradó minden gabonát összevásárolnak és nemcsak a katonáknak, hanem még Ő császári felsége élelmezőinek is tetszésük szerint adják el:
2. § A karok és rendek ezt az árszabást szivesen megtennék, de azt itthon könnyen eszközölhetőnek nem látják; hanem mindazoknak a dolgoknak az árát, az idők körülményeihez, az évi terménynek és takarmánynak és a többi ilynemü dolgoknak a bőségéhez vagy szük voltához képest, a fővezérnek és a többi főkapitányoknak közös tanácsával, itéletével és beleegyezésével a táborban kell elhatározni és megszabni.
3. § Egyébiránt a karok és rendek nem tudják, hogy kik legyenek azok, a kik az élelmi szerek előre összevásárlásával a szükségre vagy a termények árának emelkedésére okot szolgáltattak.
4. § És maguk ugy vannak meggyőződve, hogy ezekre és a hasonlókra nézve Ő császári felségének némely rosszakaratuak hamis feladást és felterjesztést tettek.
5. § Mert a rendektől az, hogy magukat ilyen tiltott üzérkedésre adják, annyira távol van, hogy a szegény jobbágyoknak inkább maguk osztogatják a gabonát, a kiktől aztán vagy az ellenség, vagy pedig a katonák, azt irgalmatlanul erővel elvették.
6. § És azt hiszik, hogy a szükségnek más oka nincsen is (az előző év terméketlensége mellett) mint az, hogy a külföldi katonaság minden tekintet nélkül a nemesekre, parasztokra, főpapokra és mágnásokra, azt, a mit utjában talált, elrabolta és a legtöbb helyen, a mi gabonát maga el nem fogyaszthatott, azt vagy a lovának abrakul adta, vagy eladta, vagy pedig szétszórta; többeket, a kik a táborba élelmet szállitottak, az uton megtámadva, az élelmet tőlük elvette, ugyannyira hogy a mnnkája után sem a szállitónak semmi jövedelme nem maradt, sem a táborba eladásra semmit ki nem tehetett.
7. § Nem kis akadályul szolgált az is, hogy a dolgok árának a megszabását, a mult évi decretum ellenére német tábori marsallra bizták, a kinek porkolábjai levén, az élelmi szerek árát ezek utján szabta meg, ugy a mint akarta (a mit a többi kapitányok is megcselekedtek) és az ő emberei a hidakat is mindig megszállva tartották és az átkelőktől erőszakkal vagy szokatlan pénzfizetéseket, vagy a szállitott élelmiszerekből részt csikartak ki.
8. § A mi pedig alig volt elviselhető: vám nélkül még a beteg és a háboruban megsebesült, sőt megölt katonáknak az átszállitását sem engedték meg.
9. § A mely visszaéléseket, hogy Ő császári felsége és ő fensége igéretükhöz képest kegyelmesen megszüntessenek: a rendek kérik.
