Hogy a salétromra nézve, a melyre az országnak különben szüksége van, a csalásokat kikerülhessék és kivitelét eltilthassák:
1. § Megállapitották, hogy a felső részekben nyomozást tartsanak és azokat, a kik az ilyen kivitelnek a szerzői voltak, megfenyitsék.
2. § Egyébiránt pedig, bármelyik és bárminő állásu és állapotu országlakó is, a kinek a birtokán ilyen salétromot készitenek, abból illő árban, Ő császári felségének a használatára annyit adjon el, a mennyit a szükség kiván.
3. § A mi pedig fölöslege marad, azt fizetés mellett belföldieknek és ne az ellenségnek adja el, vagy a maga számára megtartsa, hogy kiváltképen a mostani időben, ugy az urak, mint a nemesek, továbbá a szabad városok, mezővárosok, várak és kastélyok és ezeknek katonái és jobbágyai a lövőeszközök számára, lőporhoz juthassanak.
4. § A harminczadosok, meg a többi határvámőrök is, jól vigyázzanak és a salétromnak az ellenséghez kivitelét meg ne engedjék, és azok, a kiket a titkos kivitelen rajta kapnak, a fejükkel lakoljanak.
5. § És minthogy az ezerötszázhatvanhetedik évi végzésekben bizonyos büntetés van szabva azokra nézve, a kik a rezet ágyuöntésre az ellenséghez kihordják: méltónak találták, hogy azokra nézve is, ugyanazt a büntetést állapitsák meg, a kik a salétromot titkon kivinni akarják; hacsak az ellenségnek adófizetői nem volnának.
