Végeztül mivel azt állitják, hogy némelyek, jelesül a czimeres nemesek, az érsekség és a többi egyházi személyek tizedeit és negyedeit a maguk számára bitorolják vagy fizetni épen nem akarják:
1. § Megállapitották, hogy az ilyen dézsmákat és negyedeket fizetni vonakodó czimeres nemeseket, avagy bárki mást is, a kik az ország régi szokásai értelmében a dézsma fizetésre kötelezettek, az érsekségi jövedelmek kezelőjének, avagy a dézsmák és negyedek urának a kérésére, a hadjárat annak akadályára nem szolgálhatván: a szentszék elébe idézzék, és ott azoknak a megadására törvényesen reá kényszeritsék.
2. § Ő császári felsége pedig, a makacskodók ellenében a maga királyi karhatalmával (a szent székeken régtől fogva követett szokás szerint) segitséggel lenni sziveskedjék és a vármegyék is, a meghatalmazott és az erre nézve elöttük ott felmutatott itéleteket, végrehajtani tartozzanak.
