Végezetre: minthogy Ő császári és királyi felsége, az ő legkegyelmesebb uruk ezen Magyarországnak a karaival és rendeivel, nagyságos Pezzen Bertalant, az ő császári udvari tanácsosát, érdemeiért és hüséges szolgálataiért, kegyelmes közbenjárásával és ajánlatával ezen Magyarországának lakósává és tagjává bevétetni és befogadtatni kivánta:
1. § Ennélfogva ugyanazok a karok és rendek, mindazért, hogy ő császári és királyi felsége iránti jó igyekezetükről e részben is bizonyságot tegyenek; mind pedig azért, mert az emlitett Pezzen Bertalan urat, már több év óta, hitelt érdemlő személyek utján olyannak ismerték, a ki ezen Magyarország iránt mindenkor jóindulattal és az ő ügyeinek az előmozditására pontossággal és készséggel viselkedett.
2. § Őt maguk közé és társaságukba ellenvetés nélkül befogadták és erre nézve tőle a szokásos esküt bevették.
3. § Remélvén, hogy letett esküjéhez képest mindazokat megtenni és teljesiteni fogja, a melyek abban az esküben vannak és a mit a rendeknek az iránta táplált várakozása jogosan elvárhat.
