Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya; Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tyrol és Görcz grófja stb. a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk és az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik a jelen ezerötszázkilenczvenhetedik esztendőben, a tőlünk Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára, vagyis a közelebb mult februárius hónap második napjára hirdetett országgyülésükre, a mi parancsunkból Pozsony városunkba egybesereglettek, a fenséges fejedelem: Mátyás, ausztriai főherczeg stb. a mi kedvelt testvérünk utján (a ki tudniillik, a mondott országgyülésnek a mi nevünkben az élén állott): az alábbirt és ugyanazon az országgyülésen, mindnyájuknak a közös akaratával, szavazatával és közös megegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjesztették mi elénkbe.
2. § És alázattal esedezének előttünk, hogy mindazokat a czikkelyeket, összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén s azokhoz királyi beleegyezésünket adván, királyi hatalmunknál fogva méltóztatnánk kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni és azokat ugy magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illetnek, megtartatni.
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
