Minthogy ezen lesujtott Magyarország karainak és rendeinek, ugy a szentséges császári és királyi felség, mint a fenséges Mátyás főherczeg is, az ő legkegyelmesebb uraik, ezutánra a katonák garázdálkodásainak a megszüntetésére nézve biztos reményt nyujtottak, valamint arra is, hogy a véghelyekre és az Ő felsége zászlója alatt álló hadseregbe magyar katonákról gondoskodni fognak.
1. § Maguk a rendek könyörögnek Istenhez, hogy Ő felségének és a leendő hadvezéreknek eme törekvéséről, az óhajtott megvalósulás tegyen bőséges tanubizonyságot.
2. § Nehogy (a mikép megkezdődött) a szegényeknek folyton tartó nyomorgatása és a hibáknak soha jobbra nem forditása esetében, a magyaroknak veszte, a szomszéd országoknak is késő megbánást okozzon és a szomszéd fedelének az égésével való nem törődés, igen soknak az örökös fájdalmat és jajgatást juttassa eszébe.
