1597. évi XXV. törvénycikk

az élelmi szerek táborba szállitásának a módjáról és soráról; a szállitás béréről s egyebekről; meg arról, hogy Magyarországból kiket állitottak az ország különböző részeiben élelmezési felügyelőkké?

Az élelmi szereknek a táborba szállitása mindenek fölött szükséges, mert élelem nélkül a katonák kötelességüknek eleget nem tehetnek.

1. § Hogy tehát azok a rendetlenségek, a melyek a korábbi években az élelmiszerek tárgyában előfordultak, kikerülhetők legyenek és a jövendőbeli hiányokon is segitve legyen:

2. § Megállapitották, hogy az egyes vármegyékből minden adózni szokott huszonöt kapu után egy-egy a munkára és a szállitásra alkalmas jó kocsit vagy szekeret adjanak, a melybe négy ló vagy hat ökör legyen fogva; a szállításért pedig, napi bér fejében, a hadseregben alkalmazott főélelmező mester ur minden napra egy tallért fog adni, attól a naptól számitva, a melyen a szekereket élelmi szerekkel megrakták, beleértve azokat a napokat is, a melyeken az élelmező mester kivánatára a táborban azokat visszatartották.

3. § De a vármegyékből az ilyen szekereket ne egyszerre együtt, hanem felváltva adják.

4. § És az élelmező mester uraknak gondjuk legyen arra, hogy ezeket a táborba menet és jövet ne háborgassák és a saját vagyonuknak: fünek vagy fának és hasonló dolgoknak a szállitására ne kényszeritsék; hanem az élelmező mestertől, ingyen czédulával ellátva és katonai kiséret mellett, szabadon visszatérhessenek.

5. § Ha pedig a kocsisok és jobbágyok közül valamelyik titkon és ennek a főélelmező mesternek a tudta és bizonyitványa nélkül a fuvart odahagyva, megszöknék, azt ugyanazzal a büntetéssel sujtsák, a melyet a szökött katonákra és a tábort elhagyókra kiszabtak.

6. § Mindazonáltal az élelmező mester tartozzék a kocsisnak az előbbirt tallért mindenkor a kellő módon és időben kifizetni; máskülönben szolgálatra állani köteles ne legyen.

7. § Élelmezési felügyelőkké legyenek pedig a magyarok közül, a hadi főélelmező mester uron kivül: Joó János ur, Ő felsége személynöke és Nagyváthi Ferencz ur.

8. § Az ország felső részeiben: Páczót Ferencz vagy Dengelegy Miklós és Várady Gáspár.

9. § A Dunántulra: Tarródy István.

10. § A kik is, Joó János urnak, akképen legyenek alárendelve, hogy ha ez őket az emlitett főélelmező mester avagy ennek helyettese kérésére fölszólitja, a szekereket az élelmi szerek fuvarozására azonnal kiküldjék és előállitsák.

11. § Ha a szükség ugy kivánja: Szlavóniában is ugyanez történjék.

12. § Az emlitett Joó János urnak pedig jogában álljon, hogy azoknak a helyébe, a kik valamely szükséges ok miatt esetleg tisztüknek eleget nem tehetnének, más alkalmas személyeket választhasson.