Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya; Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tyrol és Görcz grófja stb., a jelen levelünknek rendében adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk és az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik az Úrnak a jelen ezerötszázkilenczvennyolczadik esztendejében, Szent Pál apostol fordulása ünnepére, vagyis a közelebb mult januárius hó huszonötödik napjára hirdetett közönséges országgyülésükre, Pozsony városunkba a mi parancsunkból egybesereglettek, a főtisztelendő és fenséges Miksa fejedelem, ausztriai főherczeg, a poroszországi nagytanács kormányzója és a német vitézrendnek németországi és olaszországi mestere, Habsburg és Tyrol grófja, a mi kedvelt testvérünk utján (a ki tudniillik az emlitett országgyülésnek a mi személyünkben az élén állott) az alább irt és ugyanazon az országgyülésen mindnyájuknak a közös akaratával, szavazatával és különösen egyetértő beleegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjesztették mi elénkbe:
2. § Alázattal esedezvén, hogy mi azokat a czikkelyeket, összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén és királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva, kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni, és ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, mindenkivel a kiket illetnek, megtartatni méltóztatnánk:
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
