A rendek az iránt is esedeznek, hogy Ő felsége a katonák féktelenségét a végtelenre nőni ne engedje. Mert hogy a katonaságtól az országban itt-ott az összes rendek mennyire keserves méltatlanságokat és nyomorgatásokat szenvednek, ki sem mondhatják.
1. § Minthogy ezek olyanok, a melyeket szükségképen meg kell szüntetni és ki kell javitani, a rendeknek erős a reményük, hogy Ő felsége mindenesetre keresztül fogja vinni, hogy jövőre azoktól magukat szorgosan visszatartsák; és hogy a katonáknak mindennemü zabolátlan féktelenségét, a melylyel hiveit zaklatják, ugy meg fogják zabolázni, hogy jövőre mindenki bátorságban és nyugodtan lehessen és a közös kötelességeket mindenkor örömmel teljesithesse.
2. § Mert különben, ha mindnyájan még oly nagyon törekesznek is az ellenségnek utját állani és ennek a gonoszságát visszafojtani, de ha belső bünökkel és bajokkal küzdenek és isten haragját maguk ellen keltik, az ő igyekezetüknek jó, helyes és óhajtott kimenetele nem lehet.
