A mi pedig a jelen évi adózást, segélyt és hadjáratot illeti:
1. § Jóllehet, hogy az előző évek háborui és a katonák garázdálkodásai és nyomorgatásai, meg a végtelen csapások és vereségek miatt ebben az országban nemcsak az alattvalók, hanem a földesurak is mintegy a végső szegénységre jutottak, mindazonáltal látva és meggondolva a mostani szükséget:
2. § A rendek Ő felségének, minden ház után, és pedig ugy a jobbágy, mint a zsellér és a többi, nemesi curia módjára nem épült ház után (a melyekben tudniillik lakók vannak), a melyeket a városokban és falukban, ugy az Ő felségeéiben, mint a többi birtokos és telkes egyházi és világ urakéiban, az egyházi nemesek, szabadosok, ruténok, oláhok házaival és a többi eddig meg nem adóztatott falukkal együtt, számba kell venni (kivéve mindazonáltal a nemesi fekvőségeket, a falusi birák házait, az iskolákat, az aggházakat és a korcsmákat, a melyekben az urak borát mérik és az alamizsnából élő szegények és nyomorultak házait) megajánlanak száz magyar dénárt, a melyet két határidőben, tudniillik: a felerészét már a jövő szent György napkor; a másik részét pedig keresztelő Szent János születése napjakor kell fölszedni és Ő felsége kezébe szolgáltatni.
3. § Azzal a megkülönböztetéssel, hogy a vagyonosabb jobbágyok és zsellérek, a mikép az közöttük eddig is szokásban volt, a szegényebbeket kisegitsék.
4. § A házaknak ez a számbavétele és ez az adó ugyan Magyarországon eddigelé soha szokásban nem volt, mindazonáltal, hogy a háboru folytatására most nagyobb segélylyel legyenek, mint valaha, Ő felségének a hivei ezt, erre az évre, régi szabadságaiknak és szokásaiknak épségben tartása mellett, engedélyezni kivánták.
5. § Tudniillik ugy, hogy a házaknak az ilyen számbavétele ezután soha alkalmazásba ne jöjjön.
