Hogy pedig az ilyen lovasoknak a tartásában semmi csalást el ne követhessenek:
1. § Megállapitották, hogy ha az urak avagy a nemesek közül valaki, a házaknak az előrebocsátott számbavételéhez képest, ezeket a lovasokat kellő időben a hadi szemlére ki nem küldené, avagy annak utána, a midőn Ő felségének a hadserege már a harcztéren állván, azokat junius első napjától november utolsójáig, teljes számban a táborban nem tartaná, vagy onnan elmozditaná vagy visszahivná, akkor ezt a hiányt a sajátjából pótolni magának az ispánnak vagy alispánnak álljon a kötelességében.
2. § Az ispánnak vagy alispánnak pedig hatalmában álljon, hogy az olyannak a fekvő jószágát, a ki a katonát ki nem állitotta, azonnal lefoglalhassa és mindaddig birtokában tarthassa, a mig azokból az adó hatszorosát föl nem hajtják.
3. § Ha erre a jószágfoglalásra az ispánoknak vagy alispánoknak elégséges erejük nem lenne, kötelességében áll az egész vármegyének fölkelni és ha ez sem volna elég, akkor a főkapitányoknak kell segitségül lenniök.
4. § Egyébaránt ezeknek a lovasoknak a fizetése, minthogy csak hat hónapra fogadják őket, hat forintnál többre ne menjen; a ki többet veszen, azonnal becstelenséggel lakoljon, és ha a főkapitánynak az ilyen több fizetést vevőt bejelentik, ez annak fejét vétesse.
