A mi az általános fölkelést illeti, megállapitották:
1. § Ha megtörténnék, hogy Ő császári és királyi felsége, a szükség kivánalmához képest vagy a törökök fejedelmének közeledése miatt személyesen táborba szállana, vagy pedig a hadseregét nagyobb erő támadná meg, ugy hogy ezzel meg kellene ütközniök, avagy ha valamelyik nevezetes erősséget, a melyet az ellenség az országban, vagy Ő felsége szomszédos tartományaiban ostrommal körülzárt, meg kellene védelmezniök:
2. § Akkor az ország karai és rendei, a közbecsü szerint vissza váltható fekvőjószágaiknak elvesztése büntetése alatt, tartozzanak személyesen fölkelni és a lehető legjobb készültséggel és legnagyobb számban egy egész hónapon át (a táborbaszállás napjától kezdve) katonáskodni.
3. § A mely általános fölkelést, ezen országnak a főkapitányai, Ő császári és királyi felsége, vagy ő fensége, avagy a főhadvezér parancsolatjára ideje korán köztudomásra hozzanak.
4. § Mindazonáltal megkivánják, hogy a fölkelésnek ebben az alakjában, a főkapitány és főhadvezér urak szem előtt tartsák, hogy az országlakókat a távolabbi vidékekre akképen vigyék, nehogy a mig lakásaiktól távol vannak, az alatt otthon a katonaság károkat okozzon, vagy az ellenség kirohanást tevén, pusztitásokat végezzen.
5. § Hanem az előre bocsátott esetekben kiváltképen azoknak a közremüködését és fölkelését használják föl, a kik a török táborhoz közelebb lesznek.
