Végezetül, minthogy Ő császári és királyi felsége, valamint a fenséges Miksa főherczeg az ő legkegyelmesebb uraik, nagyságos Kollonich Szigfrid urat, bizonyos vértes lovasság parancsnokát, az ország karainak és rendeinek kegyelmesen ajánlani méltóztattak és azt kivánták, hogy őt a maguk kebelébe az ország lakosává és tagjává bevennék:
1. § Tehát: mind Ő felségeik ajánlatának tekintetéből, mind pedig azért is, mert maguk a rendek, ennek a Kollonich Szigfrid urnak, az ezen ország irányában szerzett érdemeiről a legjobb hireket vették; sőt remélik is, hogy a miképen az elmult években az összes keresztyénség közös ellenségével szemben magát eddig is bátor és vitéz férfiunak tüntette ki, ugy ezután is, a keresztyénség érdekében elszánt lélekkel fog harczolni:
2. § Őt maguk közé és társaságukba örömmel befogadták és a szokott esküt ez iránt tőle követték.
