Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya, Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol és Görcz grófja stb. a jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk és az ennek alája vetett részek többi karai és rendei, a kik az Úrnak ezerötszázkilenczvenkilenczedik esztendejében Szent Pál apostol fordulása ünnepén, azaz: a közelebb mult januárius hónap huszonötödik napján tartott közönséges országgyülésükre a mi parancsunkból Pozsony városunkba egybesereglettek, a fenséges fejedelem Mátyás ausztriai főherczeg, a mi kedvelt testvérünk utján (a ki tudniillik a mondott országgyülésnek a mi személyünkben az élén állott) az alábbirt és ugyanazon országgyülésen mindnyájuknak a közös akaratával, szavazatával és kölcsönösen egyetértő beleegyezésével alkotott czikkelyeket adták és terjesztették mielénkbe:
2. § Alázattal esedezvén, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek, tetszőknek tekintvénés királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helyben- és jóváhagyni, megerősiteni és ugy mi magunk megtartani, mint másokkal és mindenkivel a kit illet, megtartatni méltóztatnánk:
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
