A mi az ellenséggel szemben inditott hadjáratnak a folytatására az ez évi segélyt illeti:
1. § A katonaság igen nagy, sőt (ha lehetséges volna) még nagyobb számban tartásának a szükségességét, jóllehet, hogy a karok és rendek átlátják és mi sem fekszik inkább szivükön, minthogy e részben önmagukon, Ő felségén és a veszélyeztetett hazán minden módon segitsenek; mindazonáltal végső elszegényedésük miatt ugy, a mint akarnák és a szükség megkivánná, nem tehetnek:
2. § De, hogy erejükhöz képest (sőt erejükön és tehetségükön még felül is) a hazának erre az évre is hasznára legyenek, hat egész hónapra tizezer fegyveres embert megajánlanak.
3. § Felsőmagyarországról két ezer lovast és ugyanennyi ezer gyalogost.
4. § A Dunán inneni részekből ezerkilenczszáz lovast és ugyanennyi gyalogost.
5. § A Dunántuliakból hétszáz lovast és ugyanannyi gyalogost.
6. § Szlavoniából kétszáz lovast és hatszáz gyalogost.
7. § A kiknek a felfogadására és tartására (Ő felségének a szabad városoktól járó taksáját érintetlenül hagyva és fentartva) minden jobbágy- és zsellér-ház után (a melyeket a leégések, török és tatár dulások következtében teljesen üresen maradások és elpusztitások miatt ujból kell kiigazitani) két-két forintot megajánlanak.
8. § A melyből százötven magyar dénárt a jobbágy, ötvenet pedig a földesur fizessen; az első fele részében Szentgyörgy vértanu napjakor, a másik felerészében pedig keresztelő Szent János napkor; a melyet ugy az Ő felsége, mint a főpap és báró urak, meg a többi rendek fekvőjószágaiból is föl kell hajtani (az Ő felsége és az esztergomi érsek ur személyén kivül, a kik már előbb is állandóan katonákat tartottak, senkit sem véve ki) akképen, hogy a vagyonosabb jobbágy a szegényebbet kisegitse.
9. § És ezen a pénzen, az ország magyar főkapitány urai, Ő felsége kegyelmes külön megjelöléséhez képest, magyar lovasokat és gyalogosokat fogadjanak föl.
10. § A pénzt pedig, minden vármegyében, mindenik vármegyének az arra ott megválasztandó alkalmas pénztárnoka szedje be.
11. § Miután pedig hüségesen és a maga idejében beszedték, adják azt az ezután nem sokára megjelölendő számtartók kezébe, a kik a katonák fizetéséről gondoskodjanak.
12. § A pénztárnokok fizetése a kisebb vármegyékben összesen huszonöt, a nagyobbakban ötven forint legyen.
