Az élelmi szereknek, a közös táborba leendő szállitására nézve, az előbbi évnek a huszonharmadik czikkelyét megujitják.
1. § Mindazonáltal az ország főkapitány urai a távolabb eső vármegyékre figyelemmel és tekintettel legyenek.
2. § Az élelmi szereknek az árát pedig mindenkor pontosan és bizonyosan megfizessék.
3. § Azonkivül a szállitókat le ne tartóztassák vagy szekerüktől és barmaiktól meg ne foszszák, hanem mindenkor szabadon mehessenek és jöhessenek.
4. § Továbbá a harminczadok és vámok fizetése alól mentesek legyenek, mert különben attól lehet félni, hogy az élelmi szerek hiányozni fognak.
5. § Azokat pedig, a kik az élelmi szereket a fekvő jószágaikból a vármegye kiszabásához képest szállitani nem engedik, valahányszor daczoskodnak, mindannyiszor a büntetés hatszorosában marasztalják és az élelmi szereknek mindenképen táborba szállitására kényszeritsék.
6. § E helyütt komolyan kell őrizkedni attól, hogy a kapitányok és a véghelybeliek (szokásuk szerint) a falukat a katonák közt el ne oszszák és a jobbágyokat szekerek és lovak adására ne kényszeritsék; mert más különben ez is oka lesz annak, hogy a táborba élelmet nem szállitanak.
