1599. évi XXII. törvénycikk

nagy szükség esetében az általános fölkelésre minden négy kapu után egy gyalogosnak a kirendelése

Annak, hogy eddigelé a rendek, ugy az általános, mint a részleges fölkeléstől vonakodni kénytelenek valának és attól most is vonakodni kényszerültek, azok az okai, a melyeket már ez előtt is gyakorta fölfejtettek.

1. § Mindazonáltal, hogy a rendek Ő felségének a kivánságával e részben se ellenkezzenek, ha az igen nagy szükség ugy fogja kivánni, a fennebb megajánlott katonaságon felül, a táborba lépéstől számitva csupán egy hónapra, minden négy kapu után (a kapuknak az ezerötszázkilenczvenhatodik évi számbavételéhez és kiigazitásához képest) egy gyalogost fognak küldeni.

2. § Mert még ha személyesen fölkelni akarnának is, minthogy a katonaságnak a virága és éppen a harczképesek mind katonai szolgálatban fognak állani és otthon csak is a harczképtelenek maradnak; ha fölkelnek is, abból a mikép a tapasztalás már bebizonyitotta, a hadakozásra nézve igen kevés, vagy éppen semmi haszon sem háromolnék.

3. § De ha megtörténnék, hogy Isten segedelmével Ő felsége is személyesen táborba szállana; akkor a rendek tudni fogják, hogy az ősi bevett szokás szerint mit kell tenniök és készek magukat az ország régi decretumaihoz alkalmazni.