1599. évi XLVIII. törvénycikk

az ország karai és rendei, Ő császári és királyi felsége előtt, önként és egyértelemmel tekintetes és nagyságos Pálffy Miklós urnak nagyobb tisztségekkel és javadalmakkal ékesitése végett alázattal közbenjárnak

Végezetül, minthogy minden időkorban, az összes nemzetek királyainál és fejedelmeinél és magánál a fenséges és felséges ausztriai háznál is (a melyből annyi császár és király származott) mindenkor gyakorlatban és szokásban volt, hogy azoknak, a kik a békében és háboruban jeles dolgokat miveltek és a hazát fegyverrel védelmezték, viszonzásul jutalmakat osztogattak:

1. § Minthogy pedig Magyarországnak a karai és rendei legjobban tudják, hogy tekintetes és nagyságos Pálffy Miklós ur, egész attól az időtől fogva, a hogy a császári felségnek, az ő legkegyelmesebb uroknak az udvarában fölnevekedett és azután katonai tisztségekkel fölékesitették, ugy viselte magát, hogy őt, méltán a kitünő tulajdonságokban és vitézségekben legjelesebb férfiak közé lehet és kell számitani.

2. § Mert elhallgatva a vére ontásával teljesitett és naponként tanusitani szokott egyéb szolgálatait, valamint az összes katonai férfiak irányában, kül- és belföldiekkel szemben egyaránt, kimutatott jóindulatát és figyelmét; a jelen háboru kezdetén is, igen számos várnak a bevételénél az összes keresztyénségnek, a hazának és a császári felségnek hüséges és hasznos szolgálatot tett.

3. § Az országlakók tehát, mindezekről és egyéb jeles tulajdonairól megemlékezvén, saját elhatározásukból és önkéntes hódolattal és alázattal kérik Ő császári felségét, az ő legkegyelmesebb urukat, hogy méltóztassék Ő császári felsége ennek a Pálffy Miklós urnak és fiu örököseinek (a mig jeleskednek) az örökös ispánság czime mellett a pozsonyi várat és fekvő jószágokat kegyelmesen adományozni.

4. § Vagy ha Ő császári felségének inkább tetszenék, adományozza neki örökös joggal a szentgyörgyi és bazini várakra és fekvő jószágokra vonatkozó királyi jogát; és adja meg kegyelmesen számára, valamint örököseinek is az örökös nagyobb ispánság czimét, a melyet grófnak neveznek.

5. § Hogy ily módon az ő ernyedetlenül és folytonosan teljesitett szolgálataiért némi részben megjutalmazást nyerjen, és eme bőkezüségével Ő császári felsége is, az ő többi hiveinek a szolgálatokra ösztönt adjon és azokat az Ő felsége iránt való érdemek szerzésére serkentse.

6. § Minthogy az országlakóknak ez a kérése és alázatos esedezése az ilyen személyes ajánlatra nézve az első, és senkinek a kivánságára, hanem önkéntesen és egyértelemmel történik; a karok és rendek remélik, hogy Ő császári felsége, megszokott jóindulatánál fogva, azt kegyelmesen teljesiteni fogja.

7. § Az országnak ugyanezen karai és rendei ő fenségét, az ő hasonlóképen igen kegyelmes urukat is kérik, hogy ezen legelső kérelmük érdekében Ő császári felsége előtt értük magát közbevetni és az egész ügyet az óhajtott megvalósuláshoz juttatni méltóztassék.

8. § A mit Ő császári felségének és ő fenségének mindnyájan Pálffy urral együttesen, egész életük folyamán, hüségen és szorgalmasan megszolgálni igyekezni fognak.