Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia sat. királya, Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Tirol és Görcz grófja stb. a jelen levelünk rendében adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk és az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik az Úrnak az ezerhatszázadik esztendejében Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére, vagyis a közelebb mult februárius hónak a második napjára hirdetett közönséges országgyülésükre a mi parancsunkból Pozsony városunkba egybesereglettek, a fenséges Mátyás fejedelem, ausztriai főherczeg, a mi kedvelt testvérünk utján (a ki tudniillik, a mondott országgyülésnek a mi személyünkben az élén állott) az alább irt és ugyanazon az országgyülésen mindnyájuknak a közös akaratával, szavazatával és kölcsönösen egyetértő megegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjesztették mielénkbe:
2. § Alázattal esedezvén, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek, tetszőknek tekintvén és királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva, kegyelmesen elfogadni, helyben- és jóváhagyni és megerősiteni és ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illet, mindenkivel megtartatni méltóztatnánk:
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
