Olvasván a szentséges császári és királyi felségnek, az ő legkegyelmesebb uruknak az előterjesztéseit, a melyeket a fenséges Mátyás főherczeg, szintén igen kegyelmes uruk, Magyarországnak a közelebb mult Gyertyaszentelő Boldogságos Szüz Mária ünnepére hirdetett jelen közönséges országgyülésén, az ország hü karainak és rendeinek bemutatott: ugyanezen rendek igen nagy örömmel telének el, a midőn azokból megtudták, hogy Ő császári és királyi felsége, az ezen lesujtott országa iránt való véghetetlen kegyességénél fogva, összes erejével oda törekszik, hogy az ő hiveit a szakadatlan háboruk annyi hányattatásai és csapásai után, végre valahára az óhajtott béke csendes és nyugalmas révpartjára juttassa:
1. § És a rendek nem kételkednek afelől, hogy Ő felsége ennek elérésére eddig is, nemcsak a saját uradalmainak és országainak, hanem még a római szent birodalomnak a kincseit sem kimélte, és mindenképpen arra törekedett, hogy főkép ezt a Magyarországot, a zsarnok járma alól végre valahára fölszabaditsa és régi állapotába visszahelyezze.
2. § Ő felsége eme jóságáért és készségéért az ország karai és rendei, ő felségének igen nagy köszönetet mondanak.
3. § És alázattal kérik, hogy a mint az inditott háboru kedvező állásából jót kezdett remélni, ugy méltóztassék a mellett állhatatosan kitartani, hogyha esetleg a zsarnokkal előnyösen békülni nem lehetne, semmi költséget és semmi erőt ne kiméljen.
4. § Hogy a keresztyén világ neki köszönhesse, hogy uralkodása alatt és boldogitó fővezénylete mellett, végre valahára, minden háborgatás és nyugtalanság alól felszabadult.
