A mi a segélyügyet a multra nézve illeti, az ország karainak és rendeinek semmi sem volna inkább kedvére, mint az, ha nem csak a maguk, hanem az Ő felsége kivánságának is eleget tehetnének.
1. § De higyje el Ő felsége, hogy annyi évnek a háborui, a török és tatár dulások, a katonai végtelen és kimondhatatlan sanyargatások és fosztogatások ennek az országnak a megmaradt részeit olyan nagy szegénységre és nyomoruságra juttatták, hogy ha azok még tovább is tartanának, azoknak elviselése lehetetlen lenne és magok a megmaradt országrészek is elpusztulnának.
2. § Mindezekhez ugyanis, a melyeket Ő felségének és ő fenségének már igen sokszor részletesen felfejtettek, hozzájárulnak még: a marhavész, a közelebbi esztendők terméketlensége, és az országban itt-ott dühöngött és még most is dühöngő pestis, a mely az ország ezen megmaradt részei lakosságát, oly csekély számra apasztotta és oly szegénységre juttatta, hogy az ország régi külseje már alig felismerhető és sokan koldulással kénytelenek kenyerüket keresni és életüket tengetni.
3. § És habár most mindezek igy vannak, mindazonáltal mégis, hogy az Ő felsége kegyelmes akaratának és kivánságának, a mennyire lehetséges, eleget tegyenek és magukat teljesen elhagyni ne láttassanak, a háboru tovább folytatása végett, erre az esztendőre minden jobbágy- és zsellérház után (a melyeket a leégések, török, tatár dulások és járványok miatt vagy más módon - de csalárdság nélkül - lakatlanul elhagyások okán uj számba vétel alá kell vonni) egy magyar forintot megajánlanak, a melyet két határidőben, tudniillik a pünkösdi szent ünnepen és szent Jakab apostol napján kell fölszedni és Ő felsége kamarájába beszolgáltatni.
4. § A melynek a fölszedésénél és a házak kiigazitásánál is, azt a módot és rendet kell megtartani, a melyet az ezerötszázkilenczvennyolczadik évben követtek és a negyedik czikkelyben megjelöltek.
5. § Ehhez az egy forinthoz, a földes uraknak mindenike ötven magyar dénárt adjon.
6. § A mely teherviselésnek, a kilenczvenhetedik évi végzések negyedik czikkelyéhez képest, nemcsak Ő felségének bármelyik vármegyében levő, ugy egyházi, mint világi összes fekvőjószágai; hanem a többiek is, a kiket a kilenczvenhatodik évi tizedik és tizenötödik, továbbá a kilenczvenhetedik évi és kilenczvennyolczadik évi és kilenczvenkilenczedik évi czikkelyek különösen megjelöltek, egyenként és összesen alávetve kell hogy legyenek.
7. § Egyszersmind, a kilenczvenkilenczedik évi kilenczedik czikkelyhez képest, a tizenhárom szepesi város is adózzék.
8. § Éppen igy a korábbi évek végzéseihez képest, a bányászok is, a kik bányákat mivelnek, adózzanak.
9. § Annak a kijelentése mellett ugyanis, hogy az emlitett mindkétféle segélyt, t. i.: ugy a jobbágyokét, mint a földes urakét; valamint a nemesek és más személyek taksáját is, Ő felsége kamarájának az arra minden vármegyében megválasztandó emberei szedjék föl.
10. § Mindazonáltal az ötven dénárt, valamint a nemesek taksáját a kamarába ne adják, hogy e részben a nemesség előjogain sérelem ne essék.
11. § Hanem a Dunán inneni és tuli részekben Joó János urnak, a személynöknek; Felsőmagyarországon pedig Kálnói Bornemisza György urnak a kezükbe szolgáltassák.
12. § A kik, a háboru ideje alatt, a kamaráknál tartózkodjanak és szorgalmasan és hüségesen vigyázzanak arra, hogy a magyar főkapitány urak (a miképen a mult évben is történt) ezt a megjelölt módon fölszedett pénzt, Ő felségének a rendelkezéséhez képest, semmi más szükségletre ne forditsák, mint a magyar mezei hadseregbeliek felfogadására, besorozására és fizetésére.
13. § Felsőmagyarországon a katonák eme felfogadásáról gondoskodhatnak: Forgách Zsigmond, Thököly Sebestyén, Melith Pál és Kereky János urak.
14. § Ezt a czikkelyt pedig Ő császári és királyi felsége most az egyszer kegyelmesen elfogadja és ahhoz hozzájárul; de hogy az adónak ilyen megosztott beszedése ezutánra, bármely időben szokásba jöjjön avagy hogy erre a czikkelyre hivatkozhassanak, azt nem akarja.
