Végezetül: minthogy a szentséges császári és királyi felség, az ő legkegyelmesebb uruk, a maga kegyelmes közbenjárásával azt kivánta, hogy a karok és rendek nagyságos Unferzagt Farkas urat, Ebenfurt, Petronel és Regelsbrun urát Ő császári felségének birodalmi udvari tanácsosát, az ő különös jó tulajdoságaiért és lelki adományaiért, valamint hosszas és hü szolgálataiért ennek a Magyarországnak tagjaiul és lakosaiul bevennék és befogadnák:
1. § Ezért az ország hüséges rendei, hogy az Ő császári és királyi felsége kegyelmes kivánságának engedelmességgel eleget tegyenek, és annak tekintetéből is, hogy magának Unferzagt urnak is, a magyar nemzet és magyar haza és ennek ügyei gondos előmozditása iránt való jó akaratát, igyekezetét és közremunkálását évek során át tapasztalták:
2. § Őt a fiával, nagyságos Unferzagt Kristóf Jánossal együtt, maguk közé és társaságukba bevették, befogadták és erre nézve tőlük a szokott esküt bevették.
3. § Remélvén, hogy a hazának,jó, óhajtott és szeretett polgárai fognak lenni, és a mikép már kezdetben Magyarország iránt érdemeket szereztek, ugy ezután is a beléjük helyezett várakozásnak mindenkor meg fognak felelni.
