Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya; Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol grófja stb. a jelen levelünk rendén adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk s az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik a jelen ezerhatszázegyedik esztendőben, Szent Pál apostol fordulása ünnepére, vagyis a közelebb mult januárius hó huszonötödik napjára hirdetett közönséges országgyülésükre, a mi parancsunkból Pozsony városunkba egybesereglettek, a fenséges Mátyás fejedelem, ausztriai főherczeg és a mi igen kedvelt testvérünk utján, a ki tudniillik a mondott közönséges országgyülésnek a mi nevünkben és személyünkben az élén állott, az alábbirt és ugyanazon országgyülésen, mindnyájuknak közös akaratával, szavazatával és kölcsönösen egybehangzó megegyezésével hozott czikkelyeket adták és terjesztettek mielénkbe:
2. § Alázattal esedezvén, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek, és tetszőknek tekintvén és királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva, kegyelmesen elfogadni, helyben- és jóváhagyni és megerősiteni és ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illet, mindenkivel megtartatni méltóztatnánk.
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
