A szentséges császári és királyi felségnek, legkegyelmesebb uruknak az előterjesztéseit, a melyeket a fenséges fejedelem, Mátyás ausztriai főherczeg úr, szintén igen kegyelmes uruk, ezen lesujtott Magyarország karainak és rendeinek bemutatott, ugyanezen rendek alázattal megértették:
1. § A melyben Ő császári és királyi felsége őket kegyelmesen arra bátoritja, hogy el ne csüggedjenek, hanem lelküket inkább a jobb reményekkel táplálják, a mi a rendeknek nem csekély vigasztalására szolgált; Ő felségeiknek emez irántuk tanusitott gondoskodásáért és figyelméért maguk is, örökös hálaköszönetet mondanak.
2. § És alázattal esdekelve kérik Ő felségeiket, hogy ezekben a nyomoruságokban és veszedelmek között, a rendeket el ne hagyják és a fennmaradásuk iránt való gondoskodásukkal és igyekezetükkel föl ne hagyjanak; sőt inkább minden törekvésüket oda irányitani méltóztassanak, hogy ők az oly nagy és oly sok nyomoruságból az Ő felségeik közremunkálásával és segitségével kivergődhessenek és kiemelkedhessenek és hogy Ő felségeiknek a köz és magán ügyekben szolgálatukra állhassanak.
