1601. évi IX. törvénycikk

az általános fölkelés módjáról és rendjéről és arról, hogy azt az összes rendeknek és embereknek miképen kell megtartaniok

A mi a személyes fölkelést illeti:

1. § Jóllehet, hogy a karoknak és rendeknek elégséges okuk volna a maguk kimentésére; de még is, hogy Ő felsége és ő fensége, e tárgyban tett kegyelmes kérésétől vonakodóknak fel ne tünjenek:

2. § Megállapitották, hogy Ő felségének fenséges testvérei közül egyiknek, vagy a másiknak, személye mellett, ha táborba szállanának a főpap, báró és mágnás urak és nemesek mindenike, személyesen fölkeljen, és a maga személye mellett minden husz ház után egy jól felfegyverzett lovast a táborba vigyen és egy egész hónapon át ő fenségeik mellett a táborban maradjon.

3. § Ha pedig, ő fenségeik netalán táborba nem szállanának: az esetre megállapitották, hogy ő fenségeiknek avagy a főhadvezérnek a megkeresésére, a közbecsü szerint vissza váltható fekvőjószágaiknak elvesztése alatt, a táborba minden három kapu után, egy puskával és fegyverrel jól fölszerelt gyalogost küldjenek és azt a táborba lépéstől számitva egy hónapon át a táborban tartsák.

4. § Ő fenségeik pedig, az ilyen fölkelés esetében, méltóztassanak az ő fenségeik mellé segitségül adott ilyen hadakra figyelemmel lenni; nehogy a nemességgel ugy bánjanak el, mint a minapában Buda alatt történt; hanem hogy nekik az illő tiszteletet megadják.

5. § A betegeskedők, valamint az öregek és az özvegyek, meg a harczképtelenek pedig, maguk helyett más arra valókat küldjenek.

6. § A szegényebb nemesek továbbá (az ispán és alispán előzetes kiszabása mellett) hárman küldjenek egy gyalogost, avagy öten egy lovast.

7. § A többi vagyonosabbak lóháton szálljanak sikra.

8. § Ezen kivül az Ő felségének, avagy bármelyik urnak szolgálatában álló nemesek, tartozzanak a maguk személye helyett, a fennebb kijelentett módon, más alkalmasakat küldeni.