1601. évi XXIX. törvénycikk

az ország karai és rendei kérik Ő császári felségét, hogy az ajánlatba hozott annyi vár és kastély közül a törökök ellenséges támadásainak és kirohanásainak az elháritására két vagy három véghelyet ismét helyrehozzon és megerősitsen

Az országnak is igen nagy érdekében van, hogy a Rába folyón tul azt a hosszan elnyuló vidéket, a mely egész Kanizsáig őrség nélkül áll és a nyilvános elveszésnek, s az ellenség rablásainak kitéve van, Kanizsától erre felé egynehány mértföld távolságban őrségekkel megmentsék.

1. § Mert az ellenséges véghelyekhez mentül közelebbre történik az őrségeknek elhelyezése és az ellenség kirohanásainak a meggátolása, az ország ott fekvő részeire és tartományaira, valamint Rakersburg felé a styriai határokra nézve is, annál üdvösebb fog lenni.

2. § Ezért a karok és rendek a legtanácsosabbnak itélik, hogy ne csak mindig a Rába folyó átjáróját és gázlóit őrizzék, hanem a Kanizsához közelébb fekvő többi erősségeket is, tudniillik: Pötöskét, Egerszeget, Kapornokot, Zalavárt, Kéméndet, Nemphtit, Zechyzigetet, Szent-Grótot, Szemenyét, Alsó-Lendvát is addig a mig Kanizsát, Isten jóvoltából visszavehetik, a szükséghez képest katonasággal és lőszerekkel megerősitsék és kijavitsák, és azok közül kettőt vagy hármat fővéghelyekül kiválaszszanak, és e czimen közös megmaradásuk érdekéből Ő felségét és ő fenségét a lehető legalázatosabban kérik is.