Minthogy gyakran megtörténik, hogy némely véghelyeknek, ilyen vagy olyan nemzetiségü kapitányai, hitükről és hűségükről megfeledkezve és csekély okoktól indittatva, a hitükre bizott várakat az ellenségnek föladni nem átalják:
1. § Ha bár az ország közönséges végzései között, a váraknak az ilyen elhagyóival szemben világos törvénycikkelyek léteznek, mindazonáltal a karok és rendek azokat a törvénycikkelyeket ujból is helybenhagyni kivánván:
2. § Egyhangu szavazattal és megegyezéssel megállapitják, hogy a váraknak az ilyen elhagyói és feladóival szemben, mostantól kezdve jövőre, Ő császári felsége és az ő királyi fiscusa, minden országgyülési és nyolczados törvénykezési időszakon kivül is, az alnádor, avagy bármelyik más rendes biró előtt, mindenkor eljárhasson és ellenükben a törvény rendén a hűtlenséget kimondhassák és végre is hajthassák.
