Ezeknek a katonáknak a fizetésére nézve pedig a karok és a rendek a jelen decretumukban elhatározzák:
1. § Hogy minden jobbágy- és zsellérház után (de a nyomorult személyek és a nemesi fekvőségek, meg az italmérő helyek kivételével) a szegényebbeknek a vagyonosabbak részéről való kisegitése mellett, és a házak számának, az égésektől, meg az ellenségtől és a katonáktól okozott elpusztulása miatt történendő előzetes kiigazitása mellett, (de minden csalárdság nélkül ugy, hogy a hol a házak száma szaporodott, azt is pontosan hozzáadják) ugy a mágnások és nemes emberek, mint az egyházi személyek és az Ő felsége világi és egyházi fekvő jószágaihoz tartozó jobbágyoktól és zsellérektől egyenként százötven magyar dénárt; a földesuraktól pedig, a személyes fölkelés helyett, egyenként ötven dénárt szedjenek föl.
2. § A mely segélyhez ugyanis mindazoknak a személyeknek a taksája is hozzájárul, a kik az ezerötszázkilenczvenötödik évi ötödik és azt követő czikkelyekben; továbbá az ezerötszázkilenczvenkilenczedik évi hetedik és azt követő czikkelyekben megnevezve vannak; ugyanazon módon és rendben, a miképen ott kijelentve van.
3. § A városokban, mezővárosokban és a falukban tartózkodó nemesekre nézve annak a hozzáadásával, hogy az ilyeneknek a taksálása, mindenik város, mezőváros és falu birájának is, a jelenlétében történjék.
