1602. évi IX. törvénycikk

az ország karai és rendei a személyes fölkelés haszontalanságának a kijelentése mellett, az e helyett megajánlott ötven dénáron felül, minden kiigazitott husz ház után egy hónapra, egy könnyü fegyverzetü lovast és hasonlóképen minden husz nemesi curia után, a melyeknek zselléreik vannak, szintén egy lovast Ő császári felségének alázattal megajánlanak

Egyébiránt azt, hogy a rendeknek a személyes fölkelése nem annyira hasznos, nem csak a jelen országgyülés alatt, hanem már a korábbi években is, gyakran kijelentették.

1. § Azt is megmondották, hogy a százötven dénáron felül, a melylyel a jobbágyok adóznak, az ötven dénárt azért adták meg, hogy maguk a rendek ettől a személyes fölkeléstől szabadok legyenek.

2. § A miért is, e helyett a fölkelés helyett, a fentebb érintett ötven dénáron felül, még Ő felségének (a táborbaszállásuk napjától kezdve) egy egész hónapra, az előre bocsátott módon kiigazitott minden husz ház után, egy jól fölszerelt könnyü fegyverzetü lovast megajánlanak.

3. § A kiknek alkalmazása a katonaságnál, ugy hiszik, hogy sokkal hasznosabb fog lenni, mintha mindenki táborba szállana.

4. § Ő felségének pedig kegyelmesen legyen gondja reá, hogy ezeket a hadakat idő előtt ne mozgósitsák, hanem csak ha a nagy szükség kivánja.

5. § Hasonlóképen, minden husz nemesi curia után is, a melyekhez zsellérek tartoznak, egy jól felfegyverzett lovast állitsanak ki.

6. § Ugy tudniillik, hogy azokat is a házak száma szerint számlálják össze és ha az ilyen curiákhoz zsellérek nem tartoznak, azok a vármegye és a főispán kiszabásához képest küldjék a katonát.

7. § De mindenkinek a tetszésére legyen bizva, hogy a saját személyében is a tábort kövesse és ő fensége oldala mellett álljon.

8. § Hanem mind Ő császári felsége, mind pedig ő fensége remélik és biznak is abban, hogy a vármegyék a megkeresésre, az érintett egy hónapot, ha a sulyos és a legnagyobb szükség megkivánja, továbbra is meghosszabbitják.