A véghelyek javitására hat napi ingyen munkát megajánlanak.
1. § Hogy pedig az Ő felsége hiveinek igen nagy hátrányára és nyomorgatására a falukat (az eddigi szokás szerint) ide s tova és a különböző véghelyekhez a szabályszerü beosztáson kivül, ne hurczolják; azért az ország karai és rendei kérik Ő felségét, miszerint méltóztassék a kapitányoknak meghagyni, hogy a népet önhatalmulag és tetszés szerént, annál nagyobb munkára, mint a melyet elrendeltek és megajánlottak, ezutánra (ha csak igen nagy szükség nem kivánja) ne kényszeritsék.
2. § A mit, hogy könnyebben elkerülni lehessen, a vármegyék munkáit, a következő módon osztották be: ugy tudniillik, hogy a távolabb eső vármegyék pénzt fizessenek: és pedig a szekérért naponként egy forintot, a kézi munkáért pedig tizenhat denárt.
