1602. évi XXIV. törvénycikk

a külföldi katonák bizonyos helyre való elhelyezéséről, ezeknek ellátásáról és a szegény népnek általuk okozott kára megtéritéséről

Hogy a vallonokat és a többi e fajta katonákat, ha Székesfejérvárra áthelyezik, mi módon lehessen szénával, szalmával, valamint zabbal ellátni, azt a rendek épen nem tudják.

1. § Mert ezek a vármegyék, attól a véghelytől oly nagyon távol vannak, hogy ha őket az effélékkel ily messziről szekereken kell ellátni, egy szekérnyinek az ára több szekérre valónak az árát is tulhaladja.

2. § Ugy látják tehát, hogy addig, a mig táborba szállanak, Győrbe volnának elhelyezendők, a hol maguknak az élelmet és egyéb szükségeseket pénzért beszerezhetik, s aztán meg a Duna segélyével könnyebben is lehet az ellátásukról gondoskodni.

3. § Esedezvén az iránt, hogy méltóztassék Ő felsége elrendelni, hogy azokat a károkat, a melyeket a jelen és a mult években, ugy ezek az üzérkedők, mint a többi vallonok okoztak, kegyelmes igéretéhez képest, ezeknek folyósitsák és a zsoldjukból megtéritsék.

4. § De Ő császári felsége e helyütt kegyelmesen azt látja jónak, hogy az előbb emlitett katonákat, bizonyos nyilvánvaló és helyes okok miatt, mindenképen Székesfehérvárra, avagy a hová a fenséges Mátyás főherczeg jónak találja, oda helyezzék át.