Végezetül: Mátyás főherczeg ő fenségének, az ő irántuk való különös jóindulatáért, atyai szeretetéért és a lesujtott ország meglevő részei dolgainak és ügyeinek isteni gondviselésszerü intézésében tanusitott szolgálatkészségeért, odaadó igyekezeteért, támogatásáért, segitségeért és közremüködéséért; különösen pedig azért, hogy érettük és az országért már igen sok izben, életét is a veszedelemnek és bajnak kitenni nem habozott; (a mikép ezt a Székesfehérvárnál közelebbről legdicsőségesebben és legdicséretesebben megvivott ütközetben is fényesen bebizonyitotta,) ő fenségének tehát, mindezekért a sok jótéteményeiért az ország karai és rendei, ha nem is akképen, a mint azzal tartoznának, (mert lesujtott állapotokban még nagy nyomoruságban levén, nem lehetséges,) de a mennyire tehetik köszönetet mondanak és háládatossággal vannak:
1. § És alázattal kérik ő fenségét, hogy méltóztassék őket jó indulatában ezutánra is megtartani és a mennyire lehet, bajaikban jövőre is segiteni.
2. § Ő fenségének emez irántuk tanusitott különös kegyelmessége és atyai jóindulata elismeréseül, ajándékképen ő fenségének, ugy a Magyarországon, mint a Szlavoniában levő minden jobbágy- és zsellérház után, a fennebb irt két határidőben való felszedés mellett, husz magyar dénárt megajánlanak.
3. § Alázattal kérvén ő fenségét, hogy az elszegényedett és elerőtlenedett országlakóknak ezt a csekély ajándékát, a kik ő fensége iránt mindenkor szives és kész engedelmességgel vannak, kegyesen fogadni méltóztassék.
