Mi, második Rudolf, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia stb. királya; Ausztria főherczege, Burgundia herczege, Morvaország őrgrófja, Tirol és Görcz grófja stb. a jelen levelünknek rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet:
1. § Hogy a mi hiveink, a főpap, báró és mágnás urak, nemesek és a mi Magyarországunk, s az ennek alávetett részek többi karai és rendei, a kik az Úrnak a jelen ezerhatszázharmadik esztendejében, Szent Mátyás apostol ünnepére, vagyis a közelebb mult februárius hó huszonnegyedik napjára hirdetett közönséges országgyülésükre a mi parancsunkból Pozsony városunkba egybesereglettek, a fenséges fejedelem Miksa Ernő, ausztriai főherczeg, a mi igen kedvelt unokatestvérünk utján (a ki tudniillik a mondott közönséges országgyülésnek a mi személyünkben az élén állott) az alább irt és ugyanazon országgyülésen mindnyájuknak közös akaratával, szavazatával és kölcsönösen egybehangzó megegyezésével alkotott czikkelyeket adták és terjesztették mi elénkbe:
2. § Alázattal esedezvén felségünk előtt, hogy mi azokat a czikkelyeket összesen és egyenként, mindazokkal, a melyeket azokba külön-külön befoglaltak, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén és királyi jóváhagyásunkkal ellátván, királyi hatalmunknál fogva, kegyelmesen elfogadni, helyben- és jóváhagyni, megerősiteni és ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, a kiket illet, mindenkivel megtartatni méltóztatnánk:
3. § A mely czikkelyeknek ugyanis a tartalmuk ilyen:
